« előző mese|következő mese »

Mesék

Úrné Elek Erika, Szabó Erzsébet:
Dr.Harkály különös esete


Dr.Harkály különös esete
Gyerekek! Van-e olyan köztetek, aki nem hallott még az " Árnyas lombú, kerek erdő "-ről és annak lakóiról. Biztosan sok történetet hallottatok már róluk!
De amit most elmesélek, talán még nem ismeritek:

Mióta világ a Világ, az erdő nagyon sok állat számára ad otthont. Itt élnek békében, egymás mellett a szarvasok, őzek, medvék, farkasok, nyulak - családostól. Az árnyat adó fák zöld lombja között rak fészket a rigó, a kakukk és az erdő doktora, a harkály.
Az állatok sok mindenben hasonlítanak az emberekre. Van közöttük jó és rossz, erős és gyenge, félénk és bátor. Van közöttük felnőtt, és természetesen vannak cserfes és csintalan állatgyerekek.

A következő mese az Árnyas lombú, kerek erdőben történt:

A tél abban az esztendőben nagyon hosszú volt. A nagy hideg bizony próbára tette a kis állatokat. Márciusban már mindenki esedezve könyörgött Tavasz Tündérnek, hogy végre küldje már el hírnökeit. Így amikor gyönyörű hóvirágok pattantak elő a földből, már mindannyian tudták: menekül a tél, és végre érezhetik majd újra a Napsugár éltető melegét. A medve előjött barlangjából, a madarak elkezdték a fészekrakást, és az erdő valamennyi lakója nagyon boldog volt.

De nem csak az állatok szomjazták már a langyos, friss levegőt. Az erdő csendjét, hamarosan kiránduló emberek hangja töltötte be. Teleszívták tüdejüket friss, üde levegővel és hallgatták a nyugtató csendet.
De sajnos közülük néhányan nem emiatt mentek az erdőbe. Ők bizony nem úgy viselkedtek, ahogyan azt az erdő lakói elvárták volna.

Hangoskodtak, letördelték az éppen csak rügyező ágakat és szomorú, de igaz: még Szemeteltek is. Ilyenkor aztán az állatok bánatosan gyűltek össze, és napokig eltartott, amíg megtisztították házuk környékét az eldobált szeméttől. Szerencsére azonban napjaik többnyire vidáman teltek. A legkisebb állatok erdei óvodába jártak, a nagyobbacskák pedig az iskolapadban hallgatták Bölcs Bagolyt, az állati tudományokról.
Az erdei óvodában Gida Liza volt az óvónéni. Naphosszat önfeledten játszadoztak, bújócskáztak, fogócskáztak. A kis mókusgyerekek célba dobáni tanultak. Pinty Picur és Kakukk Kató pedig naphosszat csak énekeltek. Aznap Liza óvónéni éppen az egészségről beszélgetett a gyerekekkel. Mert ahogyan az már sajnos az emberekkel is lenni szokott, az erdő lakóit sem kerülte el a betegség. De nekik is volt orvosuk! Ugye kitaláltátok már, hogy ki lehetett! igen, dr. Harkály volt az, aki segíteni próbált a bajbajutottakon. Ha valakinek, pl. megrándult a lába a nagy ugrándozásban, ágakból készített sínbe rakta. Gyógyfüvek keverékét ajánlotta gyomorrontásra, vagy netán egy-egy fájós torokra.

Az erdő legmagasabb bükkfájának tövében volt az orvosi rendelő. Sajnos munkája bőven akadt a doktornak. Ezen a napon éppen Ravaszdit és feleségét vizsgálgatta alaposan a doktor. Rókáék háza táját ugyanis a tavasz kezdete óta nem kerülte el a baj. Először Farkas Flóri figyelmeztette Ravaszdinét, hogy milyen sokat köhög. Ô csak legyintett és eszébe sem jutott orvoshoz fordulni. De a csúnya krákogás, köhögés csak nem csillapodott, ezért egy szép április végi napon felkeresték dr. Harkályt.
Dr. Harkály felettébb furcsának találta, hogy mindketten köhögnek. Először arra gyanakodott, hogy talán a föld alatti rókavár lehet nagyon huzatos, és ezért azt ajánlotta, hogy a bejárathoz rakjanak lombos ágakat. A köhögés ennek ellenére sem csillapodott. Nem segítettek a gyógyteák sem. Főleg reggel tört rájuk a szűnni nem akaró krákogás. Már a szomszédban lakó Varacskos Vili is szóvá tette, hogy micsoda illetlenség, így felverni az erdő csendjét.

Újra felkeresték hát az orvost, aki most arra gondolt, hogy talán a hideg forrásvizet nem bírja a torkuk, ezért ennek elkerülését ajánlotta.
Közben az erdőt egyre többen keresték fel kiránduló emberek. Gyerekek is jöttek, s ezt az állatok mindig lélegzetvisszafojtva figyelték. Néha megtörtént, hogy véletlenül ott felejtettek egy labdát, vagy ugrálókötelet. Ilyenkor kezdődött csak az igazi móka. Sokszor verekedtek is miatta, hogy melyikük próbálja ki elsőnek. Egy ilyen alkalommal történt, hogy az önfeledten játszadozó mókus gyerekek pöttyös labdája begurult Ravaszdiék várába. A legkisebb mókus Mókus Móni utána szaladt. De amint belépett a föld alatti lyukba, alig kapott levegőt. Sűrű füst terjengett odabent, mely csípte, kaparta a mókuslányka szemét, orrát. A nagy füsttől úgy megrémült, hogy megfeledkezve a labdáról azonnal segítségért kiáltott.

- Gyertek gyorsan, tűz van! - kiabálta torka szakadtából.

Az állatok pillanatok alatt odaértek. Mindenki rémülten figyelte, hogy vajon mi lesz szegény rókáékkal. De legnagyobb meglepetésükre, a nagy zajra, Ravaszdiné lépett ki a házából.

- Mit csináltok itt? - kérdezte nem éppen udvariasan.

- Segítünk eloltani a tüzet! - válaszolták az állatok.

- Mi ütött belétek? Nincs itt semmiféle tűz, csak odaégett a vacsorám, ennyi az egész!

Mindenki furcsállotta az esetet, de lassan elsompolyogtak.
Másnap az erdei óvodában Gida Liza óvónéni egy fontos versenyről beszélt az állatgyerekeknek.

- Sajnos kedveseim, újra sok az eldobált szemét a környékünkön. Ezért arra gondoltam, hogy ezen a szép, napos délelőttön rendezzünk egy versenyt, "Szemétszüret" - lesz a neve. Mindannyian kaptok egy zsákot, és aki a legtöbb szemetet tudja összegyűjteni, az eljöhet velem holnap a zúgó patakhoz kirándulni.

No, ettől aztán lett nagy lelkesedés!
A verseny elkezdődött. Sajnos az állatgyerekeknek nem volt nehéz dolguk, hiszen eldobált papírzsebkendő, üdítős flakon és ételmaradék akadt bőven az erdőben. De délre már ragyogott az egész környék és bizony majd minden zsákocska szeméttel telt meg.

Csak Nyusszancs álldogált kicsit szégyenkezve a sor végén. Az ő zsákja ugyan nem volt tele, de remélte, hogy ő is mehet másnap a zúgó patakhoz.

- Te mit szedtél Nyusszancs? - kérdezte tágra nyílt szemmel Liza néni, amikor belepillantott a zsákba.

- A tisztás melletti bokorban sok ilyen volt - válaszolta megszeppenve Nyusszancs.

- Mivel még nem láttam ehhez hasonlót, gondoltam megmutatom óvónéninek.

Most már a gyerekek is feszülten figyeltek. Kisebb - nagyobb, vékonyka, henger alakú, titokzatos tárgyak, kerültek elő. Az óvónéni furcsán szemlélte a titokzatos valamit, majd az orrához emelte. Pfúj! - kiáltott fel. - Ezek büdösek! Senki nem ismerte fel, hogy mit talált Nyusszancs. Tétlenül álldogáltak, de az óvónéni ígéretet tett nekik, hogy másnapra kideríti a titkot. Délután - miután a gyerekek hazamentek - útja egyenesen Bölcs Bagolyhoz vezetett.

- Segíts, kérlek! A bokrok aljában találtuk, és soha nem láttam még ehhez hasonlót. Vajon veszélyes- vagy nem? Netán ehető - vagy mégsem? Te biztosan ismered a titkot!

- Várj csak, fel kell ütnöm a mindentudó könyvemet, anélkül én sem tudok segíteni! A könyv lapozgatása közben döbbenten pillantották meg a titokzatos valami képét.

Alatta a neve: CIGARETTA
Még életemben nem hallottam róla! Nézzük csak! - szólt a bagoly. Biztosan az emberek találmánya! Azt irják:

- Ha nem tesz jót az egészségnek, akkor miért szeretik az emberek? - kérdezte Gida Liza.

- Hát nem tudom. De eszembe jutott valami! Dr. Harkály mindent ismer, ami káros az egészségre. Menjünk, kérdezzük meg!

A bükkfa tövében éppen javában folyt a rendelés. A doktor éppen Varacskos Vili orrát kötözte, mert megsérült turkálás közben. Ezután Sün Samu került sorra. Ő azt panaszolta az orvosnak, hogy az erős, hegyes tüskéi kezdenek megpuhulni és elhajlani. Ha ez így megy tovább, hogyan fogja megvédeni magát Farkas úr örökös támadásaitól? A harkály gondosan szemügyre vette és a következőket rendelte Samunak:

- Sok mozgás a jó levegőn, vitamindús ételek - és biztosan megszűnnek a panaszok. A rendelés már a végéhez közeledett. Már csak Ravaszdiék álldogáltak a váróban. Dr. Harkály immár ötödször vizsgálta meg őket és kétségbeesetten tárta szét a karját.

- Nem tetszik ez nekem! Ez a fokozódó köhögés és a bundátokból áradó furcsa szag? Ha az a sok-sok gyógytea sem segített, esküszöm, visszaadom az orvosi diplomámat! - dohogott az orvos.
Ekkor lépett be izgatottan az óvónéni és Bölcs Bagoly.

- Dr. Harkály! Nézd mit találtunk! Te biztosan ismered, hiszen annyit már kiderítettünk róla, hogy káros lehet az egészségre! Dr. Harkály a zsákban lévő szemétre pillantott, aztán Ravaszdiékra. Azok ijedten néztek egymásra!

- Hát persze! - ütött az asztalra éles csőrével az orvos! Ugye ismerős!?!
A rókák vörös szőre, ha lehet a szégyentől még vörösebbre változott.

- Hogyan jutottatok hozzá? - kérdezte felindultan a harkály.
Az óvónéni és Bölcs Bagoly értetlenül álltak, semmit sem értettek a párbeszédből. Ravaszdi lassan fejét lesütve, hozzákezdett.

- Először csak véletlenül találtuk az erdei tisztáson. Figyeltük az embereket, akik eldobálták és mikor elmentek, mi is "megkóstoltuk". Csípte ugyan a szemünket, kaparta a torkunkat, de büszkék voltunk, hogy mi is azt csinálhatjuk, amit az emberek. Később már addig járkáltunk, amig összegyűlt néhány napra való. Minél többet szívtunk el, annál jobban köhögtünk, nem gondoltuk, hogy ez a cigitől lehet.

- Pedig attól!- rázta a fejét az orvos. És ha azonnal abba nem hagyjátok, még súlyosabbá válhat az állapototok.
Ravaszdiék szégyenkezve, szomorúan ballagtak haza, és még aznap eltüntették az összes cigaretta csikket a rókavárból.

Másnap, harmadnap már mind jobban érezték magukat. A köhögés lassan megszűnt, aminek annyira megörültek, hogy végigjárták az összes erdei óvodát, iskolát és felhívták az állatgyerekek figyelmét, hogy ha bárhol találnak eldobott cigarettát, mindig jusson eszükbe az ő példájuk.

Az Árnyas lombú, kerek erdő lakói azóta mindannyian jól tudják, hogy a dohányzás nagyon rossz és káros dolog. Ravaszdiék esete óta pedig nem fordult elő, hogy bárki is kipróbálja közülük a cigarettát.
Azóta az erdő lakói nyugalomban és békében élnek.